Vannak olyan helyzetek, amikor a számok tényleg magukért beszélnek – és itt most nem a benzinárra gondolok.
A Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő által megrendelt Závecz-felmérés önmagában értékesebb, mint a Publicus tizenhat évnyi munkája összesen – mert olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket a politika éles helyzet híján konkrétan nem tematizál, így nem lehet egyszerűen pártlózungok szintjén válaszolni rájuk.
A magyarok fele megvédené a hazáját háború esetén,
és csak 14 százaléknyian menekülnének el – Romániában előbbiek aránya egyharmados, utóbbiaké 20 százalék. Szlovákiában 13 százaléknyian harcolnának, 32 százalék menekülne. Csehországban a lakosság 24 százaléka harcolna csak.
Röviden és tömören: Magyarország számokkal igazolhatóan Közép-Európa leghazafiasabb országa. Még az ellenzéki szavazóink is hazafiasak: bár 24 százalékos kivándorlóarányukkal hozzák a román szintet, közülük is harcolna a hazáért 48 százalék.
Az ilyen felmérések azt mutatják meg, milyenek alapjáraton a magyarok,
nem azt, hogy miként látja a világot Orbán népe és az O1G-táborolyan kérdésekben, amelyekben már régóta masszírozza őket a kormány és az ellenzéki média ebbe vagy abba az irányba.
Ki is derült, hogy ezt az országot valóban jó nép lakja, sokkal jobb, mint a környékbelieket; és hogy a fegyverszállítás vagy az olajembargó kérdésében egyértelműen a Fidesz mögé felsorakozó magyar közvélemény a mások háborújából szeretne kimaradni, nem a sajátját szeretné megúszni, ha lenne olyan.
A magyar nép véletlenül sem önző, gyáva vagy közömbös. A magyar nép egész egyszerűen tudja, melyik háború az övé, és melyik a nagyhatalmaké. Előbbit derekasan megvívja, utóbbihoz meg egy ujjal sem nyúl hozzá. És mivel – akárhogy is nézzük – sem Oroszország, sem Ukrajna nem harcol semmi olyasmiért, ami a sajátunk lenne, az orosz-ukrán háborút a magyar gondolkodás bizony kíméletlenül utóbbi kategóriába sorolja. Nem Orbán Viktor gondolkodása, hanem a magyaroké.
Hogy is írta Orbán Balázs A magyar stratégiai gondolkodás egyszeregye című, tavalyelőtt megjelent könyvében? „A magyar forradalmak és szabadságharcok sohasem idegen eszmék bűvöletében, hanem a magyar jog és alkotmányosság elveinek érvényesítése érdekében szerveződtek. (...) A szabadságszeretet ugyanis az, ami a leginkább jellemzi a magyarokat. De ez nem a nyugati, angolszász típusú, cselekvésben megélt szabadság. Ez a szabadságszeretet, a háborítatlanság szabadsága.”
Magyarul: alapvető igényünk, hogy hagyjanak minket békén,